Diego, a szelíd dolmányos varjú története

Különös megbízással keresett meg a napokban Besnyő önkormányzata: egy dolmányos varjú tartotta lázban a települést, és a segítségemet kérték a befogásához. Ez a madár nem egy átlagos vadon élő példány volt, hanem egy feltűnően szelíd, mégis rendkívül bizalmatlan egyed. Már az első találkozásunkkor látszott rajta, hogy sokat tapasztalt, és nem adja könnyen a szabadságát. Amint meglátta nálam a kézi hálót, azonnal gyanút fogott és tisztes távolságba repült. Hamar rájöttem, hogy korábban már érhették negatív élmények, mert pontosan ismerte a háló látványát, így azzal esélyem sem volt a közelébe férkőzni.

Próbálkoztam a hagyományos módszerekkel is, hátha a rutin kisegít. Felállítottam egy Larsen-csapdát a falu egyik nyugodt pontján, de a madár rá se hederített a csalira. Csak ült a közeli ágon, és fentről figyelte az erőfeszítéseimet, mintha gúnyolódna rajtam. Ekkor már sejtettem, hogy ez nem egy rutinmunka lesz, hanem egy igazi sakkjátszma.

A megoldáshoz a helyi gyerekek adták a kulcsot, akik csatlakoztak hozzám a játszótérnél. Elmesélték, hogy a madarat elnevezték Diegónak, és már hetek óta a környéken tanyázik. Sajnos a barátságos név mögött rossz szokások rejlettek: Diego több gyereket is megcsípett már, ami miatt sürgetővé vált az elszállítása. A kicsik lelkesen segítettek odacsalogatni őt a mászókák közelébe, hiszen őt ismerték a legjobban.

Két napig tartott a türelemjátékom, mire sikerült kiismernem a mozgását. Kellett egy rafinált csel, amivel elterelhetem a figyelmét a nálam lévő eszközökről. Úgy tettem, mintha valami mással foglalkoznék, és csak a megfelelő pillanatra vártam, amikor a madár végre elbizakodottá vált. Egy gyors, váratlan mozdulattal végül sikerült rávetnem a hálót, mielőtt még elrugaszkodhatott volna.

Diego nagyot küzdött, de végül sikerült biztonságban egy szállítódobozba helyeznem. Jelenleg nálam van karanténban, ahol megfigyelem az állapotát és a viselkedését. Szerencsére jól eszik, és bár továbbra is morcos, az egészsége rendben lévőnek tűnik. Hamarosan útra kelünk vele, és átszállítom a Hortobágyi Madárkórházba. Ott szakértő kezek között dől majd el a sorsa, és remélhetőleg egy olyan környezetbe kerül, ahol nem jelent veszélyt az emberekre. Besnyő lakói pedig végre újra nyugodtan használhatják a játszóteret.